Egy lehullott levél, egy ismeretlen madárhang, a járda repedésében megjelenő növény vagy egy marék föld is elég ahhoz, hogy elkezdődjön valami. Először észrevesszük, majd közelebbről megnézzük. Vajon miért ilyen a levél széle? Ki készíthette azt az apró lyukat rajta? Mi mozog a földben? Kérdések születnek, válaszokat keresünk, és közben egyre több kapcsolatot fedezünk fel.
A Zöldműhely ebből a kíváncsiságból indul. Figyelünk, kérdezünk, megtapasztalunk, kísérletezünk, alkotunk és gondozunk. Utánajárunk annak, amit felfedeztünk, később pedig visszatérünk hozzá, és megnézzük, mi változott. Így lassan ismerőssé válik egy fa, felismerjük egy madár hangját, tudjuk, hol bújik elő tavasszal az első virág, és észrevesszük azokat az apró történéseket is, amelyek korábban könnyen elkerülték a figyelmünket.
A Zöldműhely számunkra szemléletmód: a természet felé forduló figyelem, a közvetlen tapasztalat, a felfedezés öröme és a kapcsolódás lehetősége.
A tapasztalattól a kapcsolódásig
A természethez fűződő kapcsolat sok apró találkozásból épül. Megismerünk egy fát, aztán tavasszal visszatérünk hozzá, hogy megnézzük a rügyeit. Elültetünk egy magot, és heteken át követjük, hogyan növekszik. Meghallunk egy madarat, megkeressük, honnan jön a hangja, később pedig már mi magunk is felismerjük. A Zöldműhely programjaiban ezért sok időt hagyunk a megfigyelésre, az érzékelésre, a játékra és a saját felfedezésekre. A kérdésekből vizsgálódás születik, a tapasztalat mellé tudás kerül, a visszatérés pedig történetté fűzi össze az egymást követő találkozásokat. A természetkapcsolatról szóló kutatásokból mi is sokat tanulunk arról, milyen szerepe lehet a közvetlen természeti élményeknek, a figyelemnek, az érzékelésnek és az élőlényekkel való találkozásoknak.
Sokféleképpen érthetjük meg a világot
Vegyünk a kezünkbe egy falevelet. Megnézhetjük nagyítóval. Megkereshetjük egy növényhatározóban. Megtapinthatjuk a felszínét. Lerajzolhatjuk az erezetét. Utánanézhetünk, miért változik meg ősszel a színe. Kereshetünk egy verset, amelyben szerepel, vagy megfigyelhetjük, milyen hangot ad, amikor rálépünk. Mindegyik találkozás hozzátesz valamit ahhoz, amit már tudunk róla.
Ezért fér meg egymás mellett a Zöldműhelyben természettudomány, irodalom, zene, játék és alkotás. Az alkotás is a megismerés egyik útja. Rajzolás közben észrevesszük a levél erezetét, festés közben a színek árnyalatait, egy hangra figyelve pedig a környezet addig észrevétlen részletei is előtérbe kerülnek.
Miért éppen a könyvtár?
A könyvtár tele van a világ nyomaival. Könyvekben, képekben, térképekben, történetekben és zenékben ott van mindaz, amit előttünk mások megfigyeltek, megtapasztaltak és végiggondoltak. A Zöldműhelyben ehhez kapcsoljuk hozzá a saját tapasztalatunkat. Amit egy könyvben olvasunk, azt megkereshetjük odakint. Amit odakint felfedezünk, annak utánajárhatunk a könyvtárban. Egy ismeretlen rovar elvezethet egy határozóhoz. Egy madárhang egy hangfelvételhez. Egy különös növénynév egy vershez vagy történethez. Egy kérdésből újabb kérdés születhet. Így a könyvtár egyszerre lehet a felfedezés kiindulópontja és folytatása: olyan hely, ahol a személyes tapasztalat találkozik a tudással és a kultúrával. Ez a gondolat a zöld könyvtárak mai nemzetközi szemléletéhez is kapcsolódik. Az IFLA Green Libraries irányelvei többek között azt mutatják be, hogyan járulhatnak hozzá a könyvtárak gyűjteményeikkel, programjaikkal és gyakorlati kezdeményezéseikkel a környezeti tudás bővítéséhez, a közösségi részvételhez és a fenntarthatósághoz.
Miért jó a könyvtárnak egy kert?
Az Ötpacsirta kertben a könyvtár ajtaján kilépve rögtön egy élő, folyton változó világba érkezünk. Tavasszal előbújnak az első hajtások. Később virágok nyílnak, rovarok érkeznek, magok érnek. Eső után más lesz a föld illata és tapintása. Ősszel levelek kerülnek a talajra, majd lassan megkezdődik a lebomlás. Mire újra tavasz lesz, a kert már őrzi az előző év történéseit. Itt ugyanahhoz a növényhez újra és újra visszatérhetünk. Megfigyelhetjük, mi változott rajta, kik látogatják, hogyan hat rá az időjárás. Ültethetünk, gondozhatunk, kísérletezhetünk, és megtapasztalhatjuk saját cselekvéseink hatását is. A kert így élőhely, találkozási hely és szabadtéri tanulási tér egyszerre. Az itt gyakorolt figyelem pedig velünk jöhet. Egy parkban, kirándulás közben, az utcán vagy akár az ablakból kinézve is folytathatjuk a felfedezést.
Miből építkezik a Zöldműhely?
A Zöldműhely kialakításakor sokféle szakmai forrásból tanulunk. Könyvtárosként fontos számunkra, hogy megismerjük azokat a kutatásokat és pedagógiai megközelítéseket, amelyek a természethez való kapcsolódással, a tapasztalati tanulással és a környezetünk felfedezésével foglalkoznak. Sokat merítünk a természetkapcsolat kutatásából, a tapasztalati és élményalapú tanulásból, a felfedezésre és kérdezésre építő módszerekből, valamint a helyalapú és szabadtéri tanulás szemléletéből. Közel áll hozzánk az a gondolat is, hogy időt adjunk a megfigyelésnek, az elmélyülésnek és a visszatérésnek. Ezeket a gondolatokat a könyvtár saját lehetőségeivel kapcsoljuk össze: könyvekkel, történetekkel, zenével, művészettel, közös felfedezéssel és az Ötpacsirta kertben szerzett tapasztalatokkal. A Zöldműhely közben folyamatosan alakul: olvasunk, tanulunk, kipróbálunk, megfigyeljük, mi működik, és újabb ötletekkel gazdagítjuk a programjainkat.
Figyelj. Fedezz fel. Tapasztalj. Kapcsolódj.